Multiméter

Pár nap szünet jön most, ugyanis holnap indulok Ausztriába, az FM4 Frequency fesztiválra Pici barátommal. Jó kis bulájnak ígérkezik :) Addig is itt egy találós kérdés, vagyis inkább találós kép :) Miről fog szólni a következő cikkem?

A második Viditornyos cikkben írtam, hogy újabb bizonyítékom van arra, hogy nem vagyok normális. Mégpedig, hogy a mono hordozható rendszerhez készítettem egy stereo-sítót :) Magyarul egy plusz hangfalat építettem.

Eszembe sem volt ilyet csinálni, megmondom őszintén. Teljesen elégedett voltam az eddigi koncepcióval. De véletlenek sorozata vezetett el ennek a megvalósításához :) Miután kisebb híre ment, hogy szeretek foglalkozni ilyen cuccokkal, sokan hoztak ide mindig javíttatni valamit. Kaptam úgy is dolgokat, hogy ha javítható csináld meg, ha nem, akkor a tiéd. De volt, amit tényleg ideadtak ingyen, mert náluk csak a helyet foglalta. Így tettem szert egy 20 cm-es, 4 OHM-os mélyhangszóróra Patrik barátom által. Sok mást is kaptam tőle, így ő cserébe kapott tőlem egy 5.1-es Genius házimozi rendszert, amit már nem használtam. Érdekes, ugyanis a membránszél nem kifele, hanem befele domborodik, cseppet sem tipikus. De persze itt is él az a mondás, hogy ajándék mélyhangszórónak ne nézd a membránját.

 Orion, szintén 4 OHM-os magasom volt itthon, mert mint egyik javításnál kiderült, a 8 OHM-os HS511-esekben az egyik magas 4 OHM-os volt. Már értem miért zizegett annyira. De még így sem építettem volna plusz hangfalat, ha nem kapok egy dobozt. Történetesen Pici barátom apukája fiatalkorában szintén foglalkozott ilyen Hifi dolgokkal, és volt a szülői ház padlásán egy darab üres Videoton doboz :) Ezt, mivel ő már nem tudta használni, felajánlotta a projecthez, ezúton is köszönöm neki! Így már csak egy hangváltó kellett egy kondi személyében, amit bontásból szintén szereztem.

A doboz borítása már levált az évek folyamán, de ez egy ilyen építésnél lényegtelen :) Ipari vattám sajnos nem volt a doboz kibéleléséhez, viszont szivacs volt itthon, így jobb híján az került bele. A kondit beforrasztottam, és elrejtettem két szivacsdarabka közé, hogy ne tegye tönkre a rezonancia. A Videoton magasoknak a négy sarkánál van fogató pontjuk, az Orionoknál csak három fogató pont van körbe. Így az előre kifúrt lyukakat nem tudtam használni. A pozitív és negatív kivezetések miatt nem tudtam betenni a hangszórót, így azoknak a helyét ki kellett reszelnem. Cserébe így elég passzentos illesztést kaptam.

A mélyhangszóróval viszont nem várt gondok jöttek. A Videoton mélynek kivágott lyukra bizony felfeküdt a hangszóró. A gyári dobozméretet nem akartam jobban tönkretenni. Hiszen ez volt az első hangfalépítésem, egyáltalán nem voltam biztos magamban. Így más megoldást találtam ki. A felülése csupán 3-4 mm magas volt. Így arra gondoltam, hogy valamiféle tömítőgyűrűt szerkesztek a hangszóróperem és a doboz közé. Anyukám sietett a segítségemre, a hosszú évek óta raktározott iskolai rajzórákból maradt dolgokkal. Találtam egy ilyen szivacsszerű anyagot. Faliújság készítésre használták a suliban, puhább anyaga van, de nem összenyomható, de ahogy éreztem tömíteni képes. Kivágtam egy megfelelő méretű darabot, elsőre egész jó lett. A hangszórót tartó csavarokat óvatosan tekertem bele, nehogy összecsavarja a szigetelést. Helyére ment minden. Jöhetett a próba.

Sokkal hangosabban szól, mint a Viditorony eddigi hangfala, de ez megoldható probléma. Szép hangja van, már amennyire egy ilyen összerakott dobozból lehet :D Egy probléma van még vele. A mély membránja hozzáér néha a tekercshez, így ezt még igazítani kell. Amúgy szuper lett :) Filózok, hogy kapjon-e valami szép fahatású tapétaborítást.

Ez lesz talán a legrövidebb és legrosszabb minőségű képekkel ellátott cikkem :D De egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne írjam meg és videózzam le.

Ez a bakelit lejátszó egy családi emlék. Amikor kisgyerek voltam, és már azért tudtam merre, hol vagyok mindig élvezettel figyeltem, ahogy édesapám vagy éppen a bátyám karácsonykor nagyon óvatosan előveszi a nagy fekete korongot, lefújja róla a port és felteszi a tányérra. És az egész elkezd pörögni. Ezek után pedig óvatosan ráeresztik azt a karszerű valamit, amitől csodálatos muzsika kezd el szólni :)

Aztán miután a karácsonyi lemezt is megvettük cd-n, a szép fa lejátszó a szekrénybe került. És ott is volt több mint 10 évig. Aztán pár héttel ezelőtt gondoltam egyet, és mivel a Sony torony már készen van, ami szintén a nagyszobában volt emellett a lejátszó mellett, akkor legyen egész a komplett replika. Sok dolgom nem volt vele, csupán vennem kellett egy kábelt, mert úgy ahogy eltettük tizenvalahány évvel ezelőtt, úgy vettem elő most én, tettem rá a korongot és azonnal, hiba nélkül kezdett el szólni ez a szépség. Leírhatatlanul gyönyörű volt.

Azonnal felhoztam a szobámba a bakelit gyűjteményünket. Van közte mindenféle stílus, örömmel és nosztalgiázva nézegettem minden egyes borítót. Csodálatos hogy az előadók/zenekarok micsoda grafikával adták ki ezeket :) Azóta esténként mindig felteszek egy lemezt, és ez még így lesz sokáig!

Na, tessék! Megkaptam az első szemrehányásomat. Pici barátom kifogásolta rajtam, miért nem írtam az ELAC-okról cikket, pedig ígértem neki. Elég jó a memóriám, de ilyen ígéretre nem emlékszem. Vitatkoztunk kicsit erről (ígérted-neem, nem ígértem-de igen, ígérted-mondom nem ígértem, nem vagyok hülye) majd végül arra jutottam, hogy bizony megérdemel az a hangfal is egy cikket, hiszen járt a szerelőasztalomon.

Ezeknek a hangfalaknak érdekes történetük van. Pici apukája Ausztriában dolgozik, és az egyik alkalommal látta ezt a hangfalpárt, amit előző gazdája ki akart dobni. Ő meg tudja, hogy milyen hangfalbuzi a fia (is :D ) ezért elhozta neki. Külsőre borzasztó állapot jellemezte, ami még ma is van neki, de egy alapos pucolástól azért aranyosabb összképe lett. Mi volt a hibajelenség? Borzasztó kinézet, nyilván ez azért valamennyire orvosolva lett, a mély gumipereme pár helyen lyukas, borzasztóan recsegő középsugárzók és nem szóló magassugárzók. Na, akkor lássunk is neki!

Előszóként annyit, hogy az elején nagyon lenéztük ezt a hangfalat. Koszos, ronda, nem is szól jól. Tényleg csak azért akartuk olcsón megcsináltatni, mert ingyen volt. Aztán amikor jó lett, elképedtünk, milyen hangja van. Mikor utána lestem a neten, kiderült, hogy ezek hihetetlen értékes hangfalak. Nyilván eredetileg nem így néztek ki, de a szép állapotú EL135-ért, akár 150-200 eurót is elkérnek, ha nem többet. Már ha egyáltalán van feltéve eladó hangfal. Mert elég ritka a típus. Szabályosan leesett az állunk.

A mosás és a gumiperem ragasztás hamar megvolt. Nagyon jó mélyek vannak benne. Ezek 20 cm-es Tesla mélynyomók, méghozzá az erősebb 100W-osak. Rengeteg hangfaltípusba használták. A perem ugye gumi, a belseje pedig nagyon erős papír. Hihetetlenül jól bírja a hangerőt.

Utána szétbontottam a magassugárzókat. Ugye a magassugárzó fekete pilléjére rá van ragasztva a csévetest, azon pedig van a rézhuzal. Namármost, amikor nagyon óvatosan kiemeltem ezt az egész pillét a mágnesből, a rézhuzal akadály nélkül jött le, és össze-vissza szakadt. Valaki az előző ’javításnál’ ezt nem elég körültekintően, központosan rakta be, hanem csak fogta aztán összecsapta a dolgokat. Így a csévetest deformálódott, elengedett a ragasztás, és a rézhuzal szanaszét ment. Ugyanez volt a helyzet a másik magasnál is. Eszméletlen, mikre nem képesek egyesek. Így sajnos mindkét magas menthetetlen volt. Újra lehetett volna huzalozni horror összegért, de az egész ramaty állapotban volt, minden ragasztás elengedett. Így ide kellett cseredarab, lehetőleg méretpontos, mivel az összes hangszórónak ki van vágva a helye.

Következtek a közepek. Előre féltem, hogy ezekkel is hasonló gond lesz. Az egyik hangszóró multiméterrel mérve rendben volt, a másik viszont szakadást jelzett. Meg is találtam az okát. A rézhuzal kivezetése elszakadt a pille csatlakozóinál. 1 órába telt, míg sikerült visszaforrasztanom a helyére. Állapotra jók voltak, óvatosan összeraktam őket.

Még a mélyek ragasztásánál meglestem a hangváltót. Ránézésre rendben volt, javítás nyomát nem láttam rajta. A két mély közül, mint ahogy ilyen hangfalnál illik, az alsó mély külön, lezárt ládában van. Összeraktam a dobozt, bekötöttem, és jöhetett a próba. Magassugárzó hiányában a hangképet nem volt módom tesztelni, viszont nem is kellett. Kipróbálván a hangfalat, a mélyek tökéletesen mentek, viszont a közepek kevésbé rondán recsegtek. Próbáltam rájönni a hiba forrására. Ha lenyomtam a pillék oldalát, akkor mintha csendesedett volna, de nem számottevően. Próbálkoztam vele, de sajnos nem jutottam dűlőre. Így elhatároztuk, hogy elvisszük a bácsinak.

 Bácsiról csak így röviden: ő itt a környék elektronika-guruja. Eszméletlen milyen boltja van. Össze-vissza van minden, de mivel ő zseni, mindent meg is talál. Olcsón és jól dolgozik. Ha mi már nem tudjuk megjavítani az adott dolgot, visszük hozzá, és ő tuti megcsinálja.

Szóval elvittük neki, és mint mindig, most is varázslatot tett. A magasak helyére adott mind színben és méretben illeszkedő SAL magasokat, a közepeket pedig úgy megjavította, hogy semmi recsegő hangjuk nincsen.

A hangfal lekerült az edzőterembe. Edzéshez illetve baráti sörözgetéshez adja a hangulatot, a javítása óta hibátlanul. Pici büszke rá nagyon, meg is értem. :)

Nos, hát elég sok minden történt az előző cikk óta. Ott fejeztem be, hogy készen van az előlap és a távtartók az akksihoz.

A távtartókra nagyon büszke voltam, szerintem egész szépen kiviteleztem :) Igen ám, de végig úgy mértem az akksit a távtartókhoz, hogy az akksi széle, a rádió szélével lesz együtt. Aztán amikor felszereltem a szemből nézve bal oldali oldallapot, és elkezdtem volna a távtartók közti fadarabot lemérni, akkor láttam, hogy az akksi nem a rádió széléig ér, hanem ugye az oldallapig. Ez alapjában véve így jó, mert akkor a PC táp így fér el mellette, de a távtartók így viszont haszontalanak lettek. Legalább is elsőre ezt gondoltam. Az egyiket valóban nem használtam, mert messze volt, meg nem is lett volna értelme oda bármit csinálni. Képen látható lesz melyikeket használtam végülis. Ennek a résznek többször is nekifutottam, elég sok faanyagot elpazarolva. Mert ami fejben egész jól hangozott, lemérve, méretre vágva és odapróbálva nem volt az. Aztán csak kiötlöttem a jó megoldást. Ami aztán mégis tökéletesítésre szorult :D De annyi baj legyen, lényeg hogy most jó. Mint előző cikkemben említettem, Hilti-szalaggal terveztem lefogatni cuccot. Ki is ötlöttem hogyan legyen, keresztben az akksin. Fel tudom használni az egyik oldaltartó csavart, meg a távtartó alapjára úgyis fúrtam lyukakat a szellőzés miatt, oda mehetett a másik csavar. Ráimádkoztam az anyákat a csavarokra, meghúztam, az akksit rögzítettnek tekintettem.

Felszereltem a másik oldallapot is. Tetszettek a felfogatások, hogy nem lemezcsavarral oldottam meg. Igyekeztem szimmetrikusra csinálni, hogy azért nézzen is ki valahogy. Pár kábelt bekötöttem, csak úgy pihenésképpen. A kapcsolási rajz is letisztult előttem, de arról majd később.

Kíváncsi voltam, hogy valóban befér-e a PC táp az akkumlátor mellé, így hát belepróbáltam. A vér is megfagyott bennem, amikor láttam, hogy valamiért nem megy be a helyére. Szerencsére hamar kapcsoltam: annyira kicentiztem az egész dolgot, hogy a Hilti szalag pont útban van. Megoldani nem volt nehéz, a keresztbekötés helyett hosszában tettem át a szalagot. Így még a meghúzás sem volt olyan nehéz szülés. Hiába, a jó megoldások idővel jönnek :) Örömmel konstatáltam, hogy minden méretre kijött, így hát nekiláttam a hátfal kivágásának. Ettől a résztől féltem a legjobban, mivel még nem volt konkrét tervem arra, hogy a doboznak a hátulja vagy a teteje lesz-e nyitható, úgy értve, hogy ha valami gond van a hangfallal, valami elromlott belül, hol tudom elkezdeni szétszedni.

A hátfalat is olyan mód akartam rögzíteni, mint az előlapot, azaz alul. Hátulról nézve a jobb oldali sarokelemhez borzasztó nehezen lehetett hozzáférni. Sajnos nem volt más választás, mert oldalt már volt lent egy összefogó csavar, feljebb meg nem tehettem az oldallapon, mert egyik irányban a táp lesz ott valahol, a másik irányból meg már ott volt az akksi. Szóval muszáj volt bűvészkednem a csavarok berakásával. Mikor betettem az előlapot, pontosabban be akartam tenni, akkor szembesültem azzal, hogy mennyire összetart hátrafele a doboz. Ugyanekkor észrevettem, hogy elől az oldallapok aljánál rés van az alaplaphoz képest. Így már minden tiszta volt, nem pontosan derékszögűek és egyenesek a sarokelemek. Úgy gondoltam nem szedem szét az egészet, hanem vágok akkora hátlapot, amit nem összetartó oldallapok esetén kellene, és erővel belenyomom a helyére. Az ötlet jó volt, kicsit nehézkes volt a helyére rakás, de jó lett.

Ekkor már muszáj volt ötletelnem a tetőre is. Azt találtam ki, hogy egy vékony OSB lapra teszem rá a laminált lapot. Ezt azért, mert ugye a tetőre lesz rakva a fogantyú, aminek bírni kell az egész torony súlyát, valamint a laminált padlókra sincs teherbírási tapasztalatom, így valahova mindenképp akartam tenni valami fajta erősítést. Ez, mint később kiderült a komplett hátfal-tető illeszkedést megkavarta, ami elég sok fejtörést okozott. Ugyanakkor, mivel itt vastagabb volt a fa, a tető lett az a pont ahol el lehet majd kezdeni szétbontani a dobozt. Ez az elem volt az, amit kívülről nézve facsavarokkal rögzítettem.

A tető elhelyezésén is sokat agyaltam. Nem tudtam eldönteni hogy most teljesen rátegyem az oldallapokra (meg az elő és hátlapokra), vagy úgy vágjam ki hogy beessen közéjük, és úgy legyen rögzítve. Végül aztán egy vegyes megoldás lett. A laminált padlónak a hosszabbik oldalai különböznek. Az egyik fele apa a másik anya. Ez teszi ugye lehetővé azt, hogy egymásba csatlakoztathatók legyenek, így kvázi illesztési hézag nélkül tehetők le. Az összes oldallapot (ide most beletartozik az elő és hátlap) úgy tettem le, hogy az alaplapon volt az anya részük, a tetőnél pedig az apa részük. Az apa rész a keskenyebb ugye. Most jól figyeljetek, mert próbálom elmagyarázni a lehetetlent, hogy el is tudjátok képzelni. Az apa rész középen van, és keskenyebb, mint maga a laminált padló vastagsága. Ettől a keskeny közép résztől számítva két oldalt mellette van még egyenlő méretű kis hely. E kettő oldali kis hely közül engem a belső érdekelt. Mert ha pontosan sikerülne kivágnom a tetőre szánt laminált padlót, akkor az ráfeküdne erre a kis kiállásra belül, és lenne egy biztos helye a tetőnek. Ehhez az kell, hogy a tető alatt lévő merevítő OSB lap egy kicsivel kisebb legyen mint maga a tetőnyílás. Huhh, remélem értettétek :D

Úgy néz ki, többé-kevésbé sikerült a terv. Annyira pontos kivágás nem jött össze, de felült a tető ahogy elképzeltem, szóval jó lett. Feljelöltem a tápot, ugyanis azt részben a tetőre csavaroztam. Felpróbáltam a tetőt, így be tudtam jelölni, hogy a hátlapon mekkora részt kell kivágnom a tápnak. Mikor ezekkel megvoltam, rátértem az elektromos kötésre.

Az előző cikk aljára belinkeltem a rádió kapcsolási rajzát. Ez alapján pofonegyszerű volt bekötni mindent. A rádió, az akksi és a táp negatívjait összekötöttem. Az előlapon lévő kapcsolók a pozitívot kapcsolgatták mindenhol.

Töltés: A táp pozitív 12V-ról ment egy kábel a kapcsolóra, a kapcsolóról pedig ment egy másik kábel akksi pozitív sarujáig.

Akksi/táp váltó: Ez is egyszerű ment egy-egy kábel az akksi és a táp pozitívjával a kapcsoló két szélső sarujára. A középső saruról meg ment egy kábel a be/kikapcsolóra.

Be/Kikapcsoló: Nem hiszem, hogy magyarázni kellene.

A hangfalkötésben annyi csavar történt, hogy kitaláltam menet közben, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Ráteszek egy hangfalcsatlakozót a hátlapra, (amit ezúton is nagyon köszönök Pici barátomnak) és csinálok még egy ilyen méretű hangfalat, és ha kedvem tartja akkor 2 hangfallal, tehát sztereóként tudok zenét szolgáltatni :) Hülye vagyok, igaz? Meglepő módon ez a hangfalcsatlakozó egy Videoton autós hangfalból származik :)

Miután a kötésekkel megvoltam mindenhol (köszi a sarukat Apu!), próbáltam elrendezni a kábeleket. Mikor fel akartam szerelni a hátlapot rájöttem, hogy a plusz hangfalcsatlakozónak elfelejtettem kivágni a helyét. Jó rondára sikerült a vágás, na mindegy. Aztán megláttam, hogy a plusz OSB lap miatt a hátlap nem takarja el rendesen az egészet, hanem van egy kis csík a táp és a laminált tető között. Örültem neki nagyon, de ennyi szépséghibát megpróbálok elviselni. Először felbűvöltem a hátlapot. Ezt, mint mondtam csak alulról fogták a csavarok. Felülről a táp nehezedett rá, így kölcsönösen megtámasztják egymást. Alapból is úgy be van erőltetve a hátlap, hogy nem tudna mozogni, szóval jó ez így. Ezután még gyorsan fúrtam szellőző lyukakat. Mégiscsak melegedő alkatrészek vannak bent. Felment a tető is, arra is került pár lyuk. 2-2 csavarral pedig meg is fogattam.

Bedugtam, kipróbáltam. Minden úgy működik, ahogy gondoltam, csak sajna a töltő kapcsolója nem világít. De sebaj :) Viszont egy dolog miatt szét kell szednem még, ugyanis sikerült két egy oldalon lévő hangfalt bekötnöm. Magyarul olyan, mintha az autóban a két bal oldali hangszóró szólna. Szóval most a mono-t hallgatom két hangfalról. Ez azért így nem buli :D Majd átkötöm még, és utána jöhet a tesztelés meg a feliratozás az előlapra.

Ezt az erősítőt még a bátyám vette magának, amikor annyi idős volt, mint én. Emlékei szerint 10 ezer forintot fizetett érte. Most (ha kész leszek vele), ennek a dupláját érné. Miután bátyám felköltözött Pestre az egyetem miatt, az erősítő itthon maradt. Sokáig, míg a bátyám hazajárt, a szobáját változatlanul hagytuk, így még mindig ott szolgált. Mikor véglegesen felköltözött Pestre, a szobát én kaptam meg. Akkor még nem igazán voltam oda az ilyen cuccokért, egyedül Papámtól örökölt Aiwa hifivel élveztem a zenehallgatás örömeit. Az erősítő egy ideig használaton kívül került. Aztán amikor édesapám elkezdte a stúdió projektet, akkor ez került le. Ugyanazokat az Orion HS 511-eseket hajtotta, mint most nálam. Aztán a stúdió fejlődött, a hifi erősítőket apukám végfokokra cserélte. Igaza is volt, hiszen egy stúdióba, illetve hangosításra olyan való. Megint pihent egy kicsit az erősítő, egészen addig, amíg meg nem untam, hogy a Genius 5.1-es hangfalam, amellett hogy akaratom ellenére folyamatosan veszi a szlovák középhullámot és meg is szólaltatja, folyamatosan csak a baj van vele, szarul szól, és sok helyet foglal. Ekkor vettem elő ismét ezt az erősítőt, ám először csak az előbb említett Aiwa hifi hangfalait szólaltatta meg. Ég és föld volt a különbség.

Rövid használat után engem is elragadott az abszolút kezdők mániája, a Watt-harc. Ez a Pioneer egy kellemes 4x15 wattot produkál. Ám a stúdióból szintén felszabadult egy másik Pioneer hifi erősítő, de ez már egy új kor gyermeke volt. 2x250 Watt, és hatalmas, dögnehéz tápegység. Ha valamiben, akkor ebben van erő a mélyhangokhoz. Az Aiwákat lecseréltem a HS 511-esekre. Bitang rendszer volt, de ésszel kellett tekergetni az erősítőt, hiszen az Orionok zenei teljesítménye 100W (volt újkorában, de szerintem még akkor sem). De pár hónap használat után visszatértem erre az SX-450re. Le is írom, hogy miért.

Már a megvásárláskor törött volt a skálaüveg. Ez azóta is így van, ám sikerült a német ebay-ról beszereznem egy cseredarabot, az még beépítésre vár.

 A legelső dolog, amit csináltam, miután hosszú állásból elővettem, az egy tisztítás volt. Porecsettel és kompresszorral helyére tettem a dolgokat. A potméterek hajlamosak a recsegésre, így azt most tisztítottam, de ezt 3-4 havonta meg kell tennem. A skálavilágítás az évek során kiégett, ezt javítani akartam. Ez volt a legelső javításom életemben, így nem mértem meg mekkora feszültségű égők kellenek, csak próbálkoztam. Találtam egy megfelelő méretű 6V-os égőt, gyönyörűen világított. Sikerült találnom belőle még kettőt (ugyanis meglepő módon három égő kell bele), azokat is beforrasztottam. Szépen világított, nagyon elégedett voltam magammal. Miután a tisztítással és az égőcserével kész voltam, visszavittem a helyére és használtam. Pár nap múlva az egyik, majd a másik égő is kiégett. Legtovább a középső bírta. Ez nyilvánvalóvá tette nekem, hogy a 6V-os égő kicsi. 12V-os égőből megfelelő méretűt csak egyet találtam itthon. Azt beforrasztottam középre, elég gyenge fénye volt, de legalább nem égett ki. Így is maradt egy darabig, így raktam el, amikor a 250-es Pioneer-ra váltottam.

Közben sikerült egy pincetakarítást csinálni, így lett asztalom lent, bármikor kényelmesen tudtam dolgozni. Mivel megvoltak az Aiwa hangfalak és ez a kis Pioneer, egyértelmű volt, hogy őket leteszem a pincébe, és ott fognak zenét szolgáltatni.

 Mikor aztán már jobban ment a barkácsolás, eldöntöttem, hogy minden erősítőmet, hangfalamat felújítom. Vele kezdtem. Végre megmértem mekkora feszültség megy a lámpákra, 8V. Azon gondolkoztam, hogy nem akarok többet szórakozni a skálavilágítással, ha most megcsinálom. Így 12V-os égőket vettem, ezek biztosan bírni fogják. Beforrasztottam őket, szépen világítanak azóta is. Volt még kettő visszajelző lámpa az előlapon, amik sose világítottak emlékeim szerint. Néztem kapcsolási rajzot, majd az alapján volt bátorságom szétszerelni a foglalatukat. Nagyon apró méretű izzók kellenek oda (nem LED-ek!!!), sajnos nem emlékszem milyen feszültségértékűek, de az rémlik, hogy  1.5 Wattos. Az egyik Power feliratú, szerintem ez egyértelmű, a másik pedig Stereo. Evvel gondban voltam. Kapcsolási rajz szerinti helyre beforrasztottam, de nem világított. Aztán az egész használati utasítást átböngészve megtaláltam, hogy ez csak akkor világít ha Stereo rádióadást fogok. Igazából gondolhattam volna rá :)

Before/After kép :)

Miután lepucoltam a fém részeket és jó volt a világítás a foszló fa oldallécekre terelődött a figyelmem. Ahogy amerikai fórumokat olvastam kiderült, ez típushiba. Van, aki az egész fa oldalt újragyártja valami szebb fából, de nekem nem tetszett ez a megoldás. Egyrészt mert nem tudtam volna ilyen pontosan és szépen kivágni az új darabokat, másrészt szerettem volna megtartani az eredeti fákat. Szóval szükségem volt fahatású öntapadós fóliára. Azt gondoltam, hogy egyszerű lesz beszerezni, de nagyon nem volt az. Végigjártam 3 boltot, míg végül a negyedikben rendelésre tudtak hozni. Számítógépen tudták megmutatni, hogy milyen fa utánzatú fóliák vannak. Marha lassú volt az a gép, tele volt minden szarral, ráadásul Internet Explorer-el nyitotta meg az oldalakat. Egy örökkévalóság volt. Végül kiválasztottam a Mahagóni hatású fóliát. Jól nézett ki, és monitorról hasonlított a gyárira. Másfél hét volt mire meghozták. Mikor bementem, hogy vegyek belőle 1 métert, az eladó rám akarta sózni az egész tekercs fóliát valami 12 ezerért. Én mondtam, hogy csak 1 méter kell, így fizettem 950 forintot :)

Sose fóliáztam előtte még, így elég érdekes volt. Apukám látott el néhány jó tanáccsal, de az első felragasztást kapásból sikerült elrontanom. Aztán ahogy jöttek az oldalak, úgy jöttem bele én is. A végére egészen vállalható lett. Egy gondom volt csupán, az oldallapok eredetileg ilyen préselt vagy fa forgácslapból készültek. Így az évek során alul, ahol néha hozzáütődött valamihez, felvált néhány centin a préselt fa. Ezt próbáltam pillanatragasztóval és asztalos szorítóval egyenesbe hozni, de felemásan sikerült.

Jelenleg itt tartunk most. Az erősítő, hogy ilyen szép lett, visszakerült az emeletre, és az a nagy dög jött le a pincébe. Nagyon szeretem a hangját, nagyon szeretem ahogyan kinéz. Ha sikerül a skálaüveget is kicserélnem, nagyon boldog leszek :) De arról majd egy későbbi cikkben!

Ui: Pici barátomnak SX-550 típusú erősítője van, ami ennek a 450-esnek a nagytesója. Oldallapjai ugyanezek és ugyanúgy foszlottak, így hát neki is megcsináltam a maradék anyagból. Horror áron dolgozok, a felhasznált anyagért kértem 500 Ft-ot, ebben benne volt a ’munkadíjam’ is :)))))

Használati utasítás: http://www.kallhovde.com/pioneer/sx-450om.pdf

Kapcsolási rajz és egyéb: http://www.manualslib.com/manual/130510/Pioneer-Sx-450.html

Ahogy azt a cím is sejteti, ez egy készülő új, továbbfejlesztett változat lesz. No de először illene elmagyaráznom mi is az a Viditorony. Nagyon egyszerű a recept: egy padláson talált eredetileg Videoton hangfal SAL mélyekkel, egy kevés OSB lap, egy régi kazettás autós magnó, némi kábel, egy PC-táp, valamint egy kazetta adapter aminek jack csatlakozója van. Ennek az egésznek az a célja, hogy bárhova kell zenét szolgáltatni: kerti parti, munka közben, vagy éppen suliba, akkor szállítható legyen az egész cucc.

Ez a kép az 1.0-ás verzió építése közben készült. Itt még csak próbáltam összehozni a dolgokat, apukám építette táp segítségével. Az alapötletem az volt, hogy egy 12V-os egyenáramú táppal (router, nyomtató, akármi) fog működni. Hamar beláttam, hogy egyrészt szánalmas minőségű tápok vannak, másrészt egy kazettás magnó meghajtásához mind édeskevés. A 12V papíron még csak-csak meg volt, de az 1-2 amperos áramerősség még a világításhoz sem volt elég (a rádióra max 10 amper volt írva, gondolom ennél kisebb áramerősséggel is elmegy, de a teljesítmény élvezhetetlenül kicsi lett volna). Ekkor egy barátom jóvoltából, egy csere útjaként hozzám került a számítógép táp. Ez több mint tökéletes volt a célra. Doboz nélkül összerakva csodásan működött. Dobozt is fabrikáltam hozzá, borzasztó lett, de a célnak megfelelt és hamar kész is lett. Volt egy kis gondom, ami amatőrségemnek tudható be. Mint mondtam a dolgokat üresen összekábelezve szépen szólt, de amint dobozba került az egész, torz lett és hallgathatatlan. Szétszedtem, és rájöttem, hogy a rádióból kijövő többi hangfalkábelt nem szigeteltem le, és valószínűleg összeértek. Ezután rendben volt.

Ez a kép a volt iskolámban készült. A srácok nagyon örültek a hangos metálzenének, a lányok kevésbé :D Az 1.0-ás verziónál a teszt és a funkció előbbre való volt, mint a megjelenés. A 2.0-ás verziót nem csak a széppé varázsolás miatt terveztem, hanem mert a számítógéptáp mellé be akartam szerezni egy motor vagy bármi kisméretű 12V-os akksiját, hogy ha esetleg nem lenne áramforrás a közelben, zenét fél vagy akár 1 órára is tudjak szolgáltatni. :) Akksi sajnos nehezen lett. Pici barátom (igen, azért Pici mert 2 méter magas) Simsonjában használt akksija sajna már mélykisüléses állapotban volt. Most sikerült szereznem a szomszédtól egy zselés, egész méretes akksit. Az üzemidőre még nincsenek adataim, lévén hogy nem próbáltam ki. Bízok magamban így összerakás után tesztelek csak.

Ezen a képen épp egy kerti partin teljesít szolgálatot. Meglepő, de ez a kis cucc egy 650 négyzetméteres kertet egész kellemesen megtöltött háttérzeneként.

Szóval a mai napon nekiláttam megépíteni a 2.0-át. A vastag OSB lapot vékony laminált padlóra cseréltem. Nem vagyok biztos benne mennyire fogja bírni stabilitás szempontjából, de most a súlycsökkentés minden előtt van. A külső kapcsolókat, amiből három lesz (On/off, akksi/táp, töltés be/ki) nem sikerült egy vonalba fúrni. Ez a bénaságomnak köszönhető, na meg hogy elég nehéz három ugyanolyan téglalap alakú lyukat vágni/reszelni miniplex nélkül. Egyébként a rögzítésekkel egészen elégedett vagyok, szerintem szépek lesznek. A facsavarokat próbálom kerülni a laminált padló vékonysága miatt, bár egy-két helyen szükségszerű a használata. Hatalmas segítség anyukám éveken át gyűjtött IKEA doboza, ahonnan a fém sarokelemeket lenyúltam :)

A doboz magassága egész egyszerűen a laminált padló szélessége. Szerencsére eddig úgy néz ki, hogy minden ki fog jönni centire. Az előző verzióban a rádió nem volt külön rögzítve. Az adta meg a tartását, hogy sikerült kicsit rövidebbre vágnom az előlapot, ám ugyanúgy hozzá kellett csavaroznom az alap-OSB lapra, így hozzászorította az egészet. Most találtam L alakú tartókat, amivel jól le tudtam fogatni. A rádió került alulra, mégpedig azért, mert az akksinak (ami először úgy volt, hogy magába a hangfaldobozba kerül) savassága lévén, még ha zselés is, van némi párolgása. Ennek mindenképpen szabad utat szerettem volna adni.

A három távtartó pöcök az akksi tartását szolgálja. Nem rakhattam rá csak simán a rádióra, mert egyrészt összenyomta volna, másrészt a rádióban is vannak melegedő alkatrészek, aminek szellőzési rést kellett biztosítanom. Ha hátulról nézzük a dolgokat, az akksi a bal oldalra kerül, a táp pedig a jobb oldalra. Azért lesz így, mert így marad hely bekötni a kábeleket (reményeim szerint). Mindkét áramforrást Hilti-szalaggal fogom lefogatni.

A kapcsolási rajz még nem teljesen tiszta, de már vannak ötleteim. Próbálok nem kábelrengeteget hagyni a dobozban, ám ez nehéz, mivel nem akarom levágni a felesleges kábeleket a tápról, mivel ha nem megy a konstrukció, legalább máshova tudjam még használni :)

Itt tartok most nagyjából. Hátra vannak az oldallapok, a tető, PC táp lefogatás, kábelezés, és hátlap. Reményeim szerint erre a héten sor kerül.

Felhasználható szakirodalom, a rádió használati utasítása (egészen pontosan az ugyanilyen típusjelű CD lejátszóé, de rengeted dolog ugyanott van ezen, mint a kazettás testvérénél):

http://www2.produktinfo.conrad.com/datenblaetter/375000-399999/378728-an-01-en-VDO_RDS_CD_Tuner_CD_136.pdf

Az internet rögös blog-országútján jelentem meg a mai este folyamán. Az ötlet hirtelen jött, remélem a lelkesedés azért kitart, illetve lesz legalább 5 ember aki szívesen olvassa ezt az egészet.

1 éve kezdtem el erősen érdeklődni a hangfalak iránt. Ehhez hozzásegített hogy édesapámnak is hasonló érdeklődési köre van, de ő inkább már a stúdiótechnikára koncentrál, míg én maradtam a Hifi-nél. Orion, Videoton és minden ami régi, az érdekel :) Régóta szerelgetek már, sok mindent elkészítettem magamnak. A leírásaimban senki se a szakszavakat keresse, csupán csak képekkel illusztrálom a gondolatmenetemet, ami a szerelés közben zajlott le. Olvassátok szeretettel!